Mitől vagyunk mások? (II.)

Az ember társas lény. E ténynek jelentős következményei vannak az emberi világra nézve, hiszen magunkat mindig valamilyen csoport tagjaként tudjuk csak azonosítani. Identitásunk elengedhetetlen tartozéka, hogy valamilyen csoporttal, csoportokkal azonosságot érezzünk, valljunk. Mindannyian legalább féltucat olyan csoportot tudunk kapásból felsorolni, amelyekhez szoros szálak fűznek.
Például: nemi azonosság révén, vér szerinti kapcsolataink alapján (család, rokonság), foglalkozásunk alapján, lakóhelyünk szerint, nemzetiségünk alapján, anya nyelvünk alapján tartozunk olyan csoportokhoz, amelyekhez való szoros kötődésünk megvéd minket a külvilág rideg káoszától, és olyan csoportok tagjaitól, amelyekhez nem tartozunk. A valahova tartozás megvéd minket attól, hogy mások "átprogramozzanak" minket, elvegyék azokat az értékeinket, elveinket, melyekben hiszünk.
Gondoljunk arra, milyen megrázó egy férfi számára, amikor a korábbi nemi szerephez kötődő, vagy foglalkozás, hobbi alapján szerveződő közösségekből egy házasságba lép át. A legény búcsú sokszor a korábbi identitások elvesztésének gyászáról is szól. Ezt követően új indentitással bír majd, melyet a másik nemhez tartozó lénnyel épít majd fel. A régi csoport számára "idegenné" lesz.
Gyermekkorban ezek a nemi differenciák még erősebbek, hiszen azt sem hiszik el a felek , hogy a másik nemhez tartozó egyáltalán képes bizonyos dolgok befogadására. Nem lehet vele rendesen játszani se. Egyszerűen képtelen megérteni a legfontosabb dolgokat.